Rendkívül természetes találkozások

Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya január 5-én, Vízkereszt elő ünnepén megszentelte a Tiszát, majd a kápolnánkkal kezdve az iskolánkat is. Rendkívüli esemény volt ez, ahogyan rendkívüli volt Jézus megkeresztelkedése is a Jordán folyóban. A rendkívüli eseményekhez pedig szeretnénk rendkívüli jeleket társítani, olyanokat, melyek Jézus keresztelkedésekor is tapasztalhatóak voltak. Most azonban a hóesésen kívül nem volt más rendkívüli tapasztalat, a Tisza folyt tovább természetes medrében, a gyerekek sem viselkedtek rendkívül jól, vagy rendkívül megilletődötten, sőt, inkább rendkívül természetesen. Olyanok voltak, mint máskor és természetesnek vették, hogy Érsek atya itt van köztünk. Feltették kérdéseiket, tanulmányozták a liturgikus eszközöket, kíváncsian kérdezték értéküket, gyermeki természetességgel ölelték meg Érsek atyát. Nem váltak olyanokká, akik nem ők, nagyon is önmaguk maradtak…

Talán nekünk sem kellene az Istennel való találkozást kizárólag valami rendkívülinek gondolni, amibe beleremeg a természet, de legalább is az életünk. Lehet, hogy Isten jelen van a leghétköznapibban és a legtermészetesebben is, és épp azzal szalasztjuk el a találkozás lehetőségét, hogy elkezdünk előtte viselkedni, és nem önmagunk lenni. Higgyük el, hogy jók vagyunk Neki ünnepélyesen és csapzottan, emelkedetten és leverten, energikusan és kimerülten, lelki harmóniában és bűnösen is, mert Ő MINDIG szívesen beszélget velünk, Ő MINDIG örül, ha velünk lehet